A munkatársaim, legalább is kettő közülük sosem volt éppenséggel a munka hőse. Mondanám, hogy mindig az abszolút minimumot teljesítik, de néha még ez sem mondható el róluk, ehelyett elbújnak ide-oda, és online filmek nézésével ütik el a munkaidőt. A magam részéről ezt több szempontból is tisztességtelennek érzem, hiszen nem elég, hogy rombolják a morált, hanem még az ő hátramaradt munkájukat is másnak, jelen esetben nekünk, nem lógósoknak kell bepótolnunk. Én nem vagyok egy köpködős, mószerolós alak, de van az a szint, mikor már az “én zsebemben is nyílik a bicska”. Természetesen eszembe sem jutna ártani nekik, távol áll tőlem mindenféle erőszak, de azon néhányszor elgondolkodtam már, hogy megmutatom a főnöknek, mit is csinálnak valójában.
Adatmentéssel foglalkozunk, leégett, megsérült merevlemezekből nyerjük vissza az adatokat. Értem én, hogy nem egy izgalmas munka, sosem hallottam még olyanról, hogy valaki emiatt rágta tövig a körmeit, de azért azt se mondanám, hogy vetekszik a fűnövekedés figyelésével. Van, hogy unalmas, van, hogy izgalmas, legalább is nekem, mert engem alapvetően érdekel amit csinálok. Mind a munka, mind pedig az eredmény minősége számít, hiszen ezért fizetnek nekünk az ügyfelek nem kevés pénzt. Ezzel szemben ez a két munkatárs még le se tudta az aznapi munkáját, már el is vonultak valahová filmezni. Rettentő irritáló viselkedés.
Egyszer megkérdeztem tőlük, hogy hol találhatóak ezek az online filmek, amiket annyira szeretnek, és mivel én a haragom ellenére sosem tettem rájuk megjegyzést, elárulták, hogy a mozi.ma oldaláról válogatnak. Ezt azért megjegyeztem magamnak, hiszen otthonra jól jöhet, de munkaidőben természetesen eszembe se jutna elkezdeni böngészni rajta. Így is gyakran vakarom a fejem, mikor semmi értékelhető nincs a tévében, a meglévő dvd-imet viszont már rettentően unom, ellenben valamit nagyon néznék. Próbáltam már több webhelyet, de mivel nem szeretném a saját számítógépemet is bevinni a céghez, mert valami vírus lezabált róla mindent, így fenntartásokkal kezelek minden ilyesmit. Mivel a mozi.ma ismeretlen volt még a számomra, így kíváncsian vetettem bele magam a böngészésébe.
Legnagyobb meglepetésemre egy nagyon kis kulturált, szépen összeszedett kis weboldallal találtam szembe magam, ahol egy csomó olyan filmet is találtam, amit idehaza be sem mutattak. Volt is a listámon néhány, amit mindenképpen be akartam pótolni, de vagy nem vitt rá a lélek korábban, vagy olyan rossz tapasztalataim voltak az ilyen filmnézős oldalakkal, hogy inkább feladtam. Annál nemigen van idegőrlőbb, mikor végre megtalálsz egy rég keresett filmet, viszont csak pár link van hozzá és azok se működnek. Ez olyan, mint amikor beleéled magad valamibe ami utána meghiúsul. De szerencsére ezen az oldalon amit eddig megnyitottam, az mind működött.
Visszatérve a kollégáimra: nem is olyan régen elég rendesen megjárták. Végre a főnöknek is feltűnt, hogy kevesebbet vannak a helyükön, mint amennyit illene, így a keresésükre indult. Mi nem szóltunk semmit, csak vártuk az eredményt. Végül az egyik tárgyalóban akadt rájuk, amint éppen szokás szerint filmeztek és iszonyú patáliát csapott. Ha nem lennénk ennyire tele munkával, akkor még a kirúgásuk is kilátásba került volna, de jelenleg ez nem lenne megengedhető. Mindenesetre azóta időről időre rájuk néz, és mind a kettő dolgozik, mint a kisangyal, még ha némileg durcásan is. Legalább addig sem az online filmek bámulásán jár az eszük. De így legalább rajtunk, többieken is enyhült kissé a nyomás, hiszen nem kell még két másik helyett is dolgoznunk. Az biztos, hogy ha enyhül a szorítás és újra elkezdik a bomlasztást, akkor már nem fogjuk szó nélkül hagyni, de azért remélem, hogy ez jó lecke volt a számukra.